A henna „aratása” akkor kezdődik, amikor a virágok megjelennek. A növényt kivágják, minél közelebb a tövéhez, az ágakat letörik és két napra kint hagyják a napon száradni. A felső hajtásokról származó levelek adják a legerősebb festékanyagot, ezért ezeket különválasztják, és elsőként szárítják meg, hogy minél kevesebbet veszítsenek színükből. Ezekből készül az első osztályú hennapor, amelyet csak a bőr és a haj festésére használnak. Ezután a többi levelet is megszárítják, és lerázzák az ágakról. Ezeket az olcsóbb samponokba, hajfestékekbe és kondicionálókba szánják.

Sokan szeretik eredeti levél formájában megvenni a hennát, hogy egész biztosan ne legyen más növénnyel összekeverve, de így olcsóbb is, hiszen az őrlést házilag kell végezni, általában mozsárban, lustábbak elektromos kávédarálót is használhatnak. Módosabb vásárlók inkább őrölt formában veszik meg a hennát, gyakran azért, hogy exportálják.

A leveleket zsákokban viszik a helyi malomba megőrölni. Őrlés előtt egy kis növényi olajjal meglocsolják, hogy óvják az őrlőpengéket a túlmelegedéstől és csökkentsék a keletkező zöld por mennyiségét. Az őrleményt csomagolás előtt szétterítik a betonpadlón és megvárják, amíg kihűl. A henna csak akkor őrzi meg eredeti minőségét, ha légmentesen zárva tárolják. Ha a környezeti feltételek nem ideálisak, minősége gyorsan romlik, és akár ugyanabban a gyárban előállított két zacskó hennapor minősége is nagyon eltérő lehet, leginkább a szárítás miatt.

A csomagolás előtti utolsó teendő a szitálás. Minél többször szitálják át a port, annál erősebb színhatást lehet vele elérni.