A hennának több neve is létezik: mehndi (India), alhena, khina, hína, al-khanna, henne, lawsonia stb.

Története időszámításunk előtti időkre nyúlik vissza. Délkelet-Ázsiában, Indiában, a Közép-Keleten és Észak Afrikában már 5000 évvel ezelőtt is testfestésre használták.

Ahogy a múmiákon vagy más régészeti ásatásokon előkerült maradványokból kiderült, évszázadokkal ezelőtt a henna már ismeretes volt, mint hajfesték, testfesték és különböző anyagok, például selyem, vagy gyapjú festésére használható anyag.

Ám a henna nem csak díszítésre szolgált, hanem, mint szertartás jelent meg a különböző kultúrákban, és emellett azt is tartották, hogy lelki terápiát is nyújt, így nem kapkodták el a hennafestést.

Rengeteg olyan motívum létezik, amely valamilyen vallási hiedelemhez, szertartáshoz kapcsolódik. A testdíszítésen kívül a gonosz elűzésére használták, viselője gazdagságot és szerencsét remélt. Úgy gondolták, hogy a henna bőséggel, jósággal, erővel, tisztasággal, tisztelettel, egészséggel, szerelemmel áldja meg viselőjét.

Tehát egyes kultúrákban igen jelentős szerepet töltött be a henna, mint testfestés.

 Az indiai minták általában finom vonalú virágdíszekből, absztrakt kacskaringókból állnak. Viszont kivételt képeznek a táncosok tenyerén lévő mehndi rajzolatok, melyek szerepe a figyelemfelkeltés volt. A kézfejeken lévő minták arra szolgáltak, hogy a nézők jobban lássák a táncosok mozdulatait, valamint emelték az előadás fényét.

Az indiai kultúrában az esküvői előkészületek elengedhetetlen része a henna, amikor a mennyasszony testét hennával díszítik. A hagyományok szerint a mennyasszonynak, és a család női tagjainak a vőlegény hozza el a hennát, amely egy jeles pillanatnak bizonyul. A test festése előtt a két örömanya egy-egy kis adag hennát nyom házasulandó gyermeke kezébe. Majd megkezdődik a festés ceremóniája, amely egy fontos momentum, mivel a két család női tagjainak ekkor alkalmuk nyílik az ismerkedésre, hiszen fontos, hogy a leendő rokonok jóban legyenek egymással.

Más kultúrákban például az afrikaiaknál a díszítések inkább vastag vonalú geometrikus alakzatok. Marokkóban a henna-összejövetelek hasonlítanak a hamam kultúrájára. - ez egy olyan fürdő-hárem, ahol a nők kényelmesen heverészhetnek, gyakran meztelenül, miközben esznek és pletykálkodnak. Sokszor akár 3 napig is. A táncosnők itt is hennát használnak kéz- és lábfejük hangsúlyozására. A Guedra nevű szerelmes táncnál például a mehndi festés arra szolgál, hogy a táncosnő ujjainak hullámzó mozgására irányítsa a férfi figyelmét. 

Az arabok a kéz- és lábfejen elhelyezett nagyobb virágmotívumokra helyezik a hangsúlyt. A körmök, a bőr és a haj hennával való befestése napjainkban is népszerű a Közel-Keleten. Egy régi arab mondás, miszerint "Ha nem igazat szólok, ne nyújthassam hennázásra többé a kezem" arra utal, hogy ez a szépítkezés igen jelentős volt a Közel-Keleten. Míg Alsó-Egyiptom elkényeztetett úrhölgyei a hennát kozmetikai célokra használták. 

Manapság, a henna igen elterjedt lett. A nők előszeretettel alkalmazzák különleges alkalmakkor, vagy egyszerűen csak testük díszítésére. 

Napjainkban a minták nagy része nem bír különleges jelentéssel - habár az arab kultúrában megmaradtak a különböző motívumok jelenetőssége - terjedésével átalakult a henna szerepe.